Francia Polinézia kalandtúra – Társaság-szigetek és Marquisas-szigetek – 2. rész

2025. 08. 19.

Írta és fényképezte: Buzás Balázs – balazsbuzas.com

Marquesas-szigetek

A Társaság-szigeteket hátrahagyva egy teljesen más világba, a Tahititől 1400 km-re északkeletre fekvő Marquesas-szigetek repülünk. A repülési időnk 3 óra 40 perc a Dél-Csendes-óceánt ékszerkőként díszítő, apró Tuamotu-szigetek felett. A távolságokat a bevezetőben már említett példa is jól érzékelteti. Eszerint, ha a szigetcsoport központi részét, Tahitit, a Társaság-szigetek részét Párizs helyére illesztjük, akkor a Marquesas-szigetek valahol Svédország középső részén foglalna helyet.

A világvégi szigetcsoport legnagyobb tagjára, Nuku Hivára érkezünk, amely egy hegyekkel tarkított sziget sűrű erdőkkel és gyönyörű strandokkal. Szédítő csúcsai és elképesztő lejtői szinte beleolvadnak a Csendes-óceán kékjébe. A szemet gyönyörködtető tájnak és a magával ragadó polinéz tradícióknak köszönhetően ez a sziget is rögtön elvarázsolja a látogatókat. A sziget északi, kopárabb részén található repülőtérről, fotós megállókkal tarkított, közel másfél órás út után érkezünk meg a sziget túlsó felén, egy domboldalon álló üdülőnkbe, amelynek buja trópusi kertjéből pazar kilátás nyílik a Taiohae-öbölre. Gyorsan elsétálunk a városi piacra, ahol a tucatnyi standon mindenféle friss helyi terméket, gyümölcsöt, mézet, lekvárt, a kézműves piacon fából vagy csontból faragott szobrokat, kagylónyakláncokat és a híres marquesasi művészi kézművesség más példáit találjuk. A helyi kis templom - ami a hangzatos Notre-Dame katedrális nevet kapta - a szigetcsoport hat lakott szigetének köveiből épült.

Itteni gyalogtúránk Marquesas-szigeteki része, elsősorban a - gyakran őserdőkben megbújó - régészeti emlékek felkeresésével telik. Először a sziget északi partjára utazunk, hogy a fiatal Herman Melville, a Moby Dick című regény amerikai szerzőjének nyomába eredünk. A Hatiheu régészeti parkban mintha megállt volna az idő. Az itt található tiki szobrok, sziklarajzok és maga az ősi hely olyan különleges hangulatot teremt, amelyet az író még ma is felismerne. A történet szerint a fiatal tengerész egy bálnavadász hajóról megszökve egy áthatolhatatlanként ismert szigeten, Nuku Hiván kötött ki, ahol a Taipi klán fogadta be. Ő volt az első európai, aki együtt élt egy marquesasi törzzsel és mindezt le is írta.

Nuku Hiva festői tájjal büszkélkedhet, beleértve a vízeséseket és a zöldellő völgyeket. Mai túránk kiindulópontjához terepjáró visz minket. A hatalmas, de nem őshonos, azaz betelepített karibi fenyőerdők alpesi tájat idéznek, de a Hakaui-völgybe fészkelt Vaipo-vízesés már trópusi tájat idéz. A nem őshonos növényvilág megjelenése a több mint kétezer éve hajóval érkező polinézekkel kezdődött, majd a francia hódítások során jutott el odáig, hogy egyes szigeteken, például Hiva Oán az őshonos páfrányfajok helyét szinte teljesen átvették a karibi fenyők (Pinus caribaea). A fokozatosan terjedő fenyőerdők kitermelése egyelőre nem rentábilis és olyan fajok fészkelő és táplálkozóhelyeit tünteti el, mint a császárgalambok (Ducula fajok) és gyümölcsevő galambok (Ptilinopus fajok).

A lélegzetelállító, 350 méteres magasságból alázuhanó vízesés felső pereméig túrázunk, majd piknik ebédünk elfogyasztása után ezer méter felé, a Teivipakeka-kaldera pereméig haladunk. A 25 kilométeres túra után másnap jól esik az ejtőzés, de ezért is meg kell küzdeni. Az eldugott Anaho-öböl egy másik gyöngyszem, a dél-csendes-óceáni strand-paradicsom egy darabja, amelyet a Föld egyik legszebb helyének neveznek. Egyedülálló módon itt található a szigetcsoport egyetlen peremzátonya, amely tengeri rezervátumként védett. A nyugodt légkörű, fehér homokos tengerpartot egy árnyas kókuszpálma liget övezi, ahol a békésen legelésző lovakat drámai hegyek árnyékolják. Szerencsére főleg lefelé haladva túrázunk, majd a jól megérdemelt strandolás után egy motorcsónak visz buszunkhoz.

A Nuku Hiván töltött napjainkat a Tehaatiki-szirthez vezető túrával vezetjük le. A kilátást az alattunk pár száz méterre úszkáló hatalmas manták látványa teszi feledhetetlenné. A végtelen óceánból kimagasló vulkanikus szigetvilág viszont számtalan tengeri madárnak nyújt otthont. Fejünk felett fregattmadarak (Fregata fajok) és fehérfarkú trópusimadarak (Phaethon lepturus dorotheae) repkednek, a fákon a Marquesas-szigeteki nádiposzáták (Acrocephalus mendanae) ugrálnak, a sziklákon pedig számtalan más madár fészkel.

Nincs más hátra, mint délután egy fakultatív fafaragó tanfolyam keretében, a sziget leghíresebb művésze irányítása alatt a saját néprajzi tárgyunk elkészítése és gondos becsomagolása.

Reggel irány Hiva Oa, a Paul Gauguin és Jacques Brel szívének kedves sziget! Egy 40 perces repülőút után landolunk a Nuku Hivától délre, a Csendes-óceában drágakőként csillogó apró földdarabon. A sziget megismerését egy kis sétával kezdjük. Először Atuona falut, a marquesasi kultúra élő szívét keressük fel, ahol a rendkívül barátságos helyiek kézműves műhelyeiben a hagyományos mesterségekkel ismerkedhetünk. A faluból szép kilátás nyílik az 1213 méteres Temetiu-hegyre, amely a sziget legmagasabb csúcsa.

Mint köztudott, két világhírű francia művész is úgy döntött, hogy Hiva Oa szigetén fejezi be napjait. A Paul Gauguin Kulturális Központban megcsodáljuk Gauguin festményeinek másolatait és ellátogatunk a “Maison du Jouir”-ba, ahol a művész élt. A híres, belga származású énekesre, Jacques Brelre, egy fotókiállítás és egykori repülőgépe állít emléket. Mindketten a közeli Calvary temetőben vannak eltemetve, ahova természetesen mi is felsétálunk, hogy mindkettő sírjánál leróhassuk tiszteletünket.

Másnap terepjárókkal indulunk Hiva Oa sziget felfedezésére, hogy kanyargós utakon, szó szerint hegyen-völgyön keresztül megérkezzünk a kicsiny Puamau faluba. A hasonló nevű völgy lenyűgöző régészeti lelőhelyeknek, például Francia Polinézia legnagyobb tiki szobrának nyújt otthont. Upeke valaha nagyon fontos szertartási hely volt és az erdő, amely körülveszi, ma is spirituális hangulatot kölcsönöz neki. A helyszínen számos tiki, a polinéziaiak által közel ezer évvel ezelőtt faragott kőszobor található. A precízen kifaragott szobrok a hatalom, az istenség, a hűség és a védelem szimbólumai. Mint említettem, a jelenleg elfogadott, de sokak által megkérdőjelezett elmélet alapján a Csendes-óceán szigeteit először délkelet-ázsiai népek hódították meg. Útjuk valószínűleg Tajvanról indult és a Társaság-szigetek felől folytatódott Hawaii, Új-Zéland és a Húsvét-szigetek felé. A neves norvég zoológus, Thor Heyerdahl magyarul is megjelent könyveiben azt az elméletet taglalja, hogy Polinézia akár Dél-Amerika felől is benépesülhetett. A lehetőséget egy saját maga által épített tutajjal be is bizonyította, de a régészek nem találtak erre utaló jeleket. Mi magunk itt, a Marquesas-szigetcsoport egyik régészeti parkjában csodálkoztunk rá egy kétezer éve faragott kőszoborra, amin egy meglehetősen méretes láma (Lama glama) ábrázolás látható. Túránkat a Punaei erdőben, a rejtélyes “Utuka”, a “Mosolygó Tiki” közelében fejezzük be.

A hajókirándulást itt sem hagyhatjuk ki, de a sznorkellezésre alkalmatlan mély víz felderítése helyett a polinéz hétköznapok egy élő példáját, a szomszédos - és a Marquisas-szigetek közül legkisebb lakott - Tahuata-szigetet keressük fel. Hiva Oa nyugati végétől alig 4 km-re délre fekszik, így a szilaj Bordelais-csatornán halászhajóval átkelve érjük el. A mindössze 15 km hosszú vulkanikus szigetet egy hegyvonulat szeli át, melynek két 1000 méteres csúcsa van, az egykori óriási kaldera maradványai. Már érkezéskor egy igazi zoológiai ritkaság, a Marquises-szigeteki halción (Todiramphus godeffroyi), egy endemikus jégmadár faj fogad bennünket. A közeli fán ülő madár látványa még helyi amatőr madarász vezetőnket is lenyűgözi. Tahuatát 1774-ben James Cook kapitány is meglátogatta, aki naplójában feljegyezte, hogy a sziget neve Ohitahoo volt és négy törzs osztozott a területén. Ma alig 600-an lakják, kávé, banán, noni termelésből élnek, és híres a kardhal rostrumából készült csontfaragásuk. Ellátogatunk Hapatoni falucskájába, majd megállunk Vaitahu faluban, hogy megnézzük a templomot, a múzeumot és a kis helyi piacot.

Sajnos búcsút kell vennünk a varázslatos és ritkán látogatott Marquises-szigetektől, hogy Papeete érintésével hazainduljunk. Utunk továbbra is kelet, pontosabban Los Angeles felé tart. Onnan a finnországi Helsinki érintésével érünk haza, így büszkén elmondhatjuk, hogy a Föld teljes megkerülésén kívül a déli 40. szélességi körtől egészen az északi 60. szélességi körig “berepültük” bolygónkat.

Ha személyesen is szeretnéd átélni az élményt, a Pachamama Expeditions kalandtúráin megteheted.

Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.