Galápagos-szigetek, Amazónia, Peru, Tiwanaku – Pachamama kalandtúra - 17. rész

Kora reggeltől biofűnyírók, alpakák serénykedtek a szálloda udvarán. Reggelizés közben ezt az autentikus tevékenységet nézhettük, majd elsétáltunk az inka hadvezérről, Ollantayról elnevezett erődítménybe. A fallal körülvett építmény egy hegyhez simuló, kisebb dombon áll, amely két völgy találkozásánál helyezkedik el. Azért volt különösen fontos a stratégiai elhelyezkedése, mert a Szent Völgyet védte az amazóniai betörésektől. Spirituálisan is szerencsés az elhelyezkedése, mert egyik völgy felől a tavaszi napéjegyenlőségkor, a másik felől pedig a téli papforduló idején süt be a Nap. A várnak komoly történelmi szerepe volt, ugyanis a Vilkabambába menekülő Mankó Inka itt megütközött a spanyol hódítókkal, és fényes győzelmet aratott fölöttük.

Az erőd alsó szintje a folyóparti várossal egy szinten helyezkedik el. Ezen a területen találhatók a fürdők, a naptárkő és a főleg vályogból készült házak. Láttunk meditációs helyeket, illetve olyan kialakítású kőelemeket, amelyek mesterien megmunkáltak voltak, de szétszórva hevertek. E fölött magasodtak a nem túl nagy, de annál meredekebben megépített teraszok. A Naptemplomot a várdomb legmagasabb, és egyben legkitettebb pontjára építették. Innen látható mindkét irányból a naplemente, viszont itt a szél is állandó. Éppen ezért ezt a szelek templomának is nevezik. Gyönyörű, mesterien megmunkált falak mellett lehet feljutni az kicsi „Szentély térre”, ami az inka építészet csúcspontját képviseli. Óriási, tökéletesen megmunkált vörös gránittömbök állnak egymás mellett, amelyeken andesi kereszt, és egyéb ábrázolások voltak, amelyet a spanyolok pogány istenimádásra hivatkozva eltávolítottak onnan. Az épületek még építés alatt voltak, amikor a spanyol sereg elfoglalta a várost. Emiatt az épületek itt sem lettek befejezve. Mindenfelé félig megmunkált kőtömbök hevertek. Nem csupán a Naptemplomban, hanem a városban, sőt a bányáig vezető 5 kilométeres út mentén is. A bánya az Urubamba túloldalán volt, ahol mintegy négyszáz kibányászott, és elszállításra váró gránittömb hever. Ezeket nagyjából már itt megmunkálták. A templom környékén heverő soktonnás köveken is jól látszódott az előkészítés, némelyiken hosszanti kidomborodás futott, másokon öklömnyi púpok voltak. Láttunk T alakú bevéséseket, amik a tömbök összekapcsolására szolgált. A kapcsok anyaga rézből, ezüstből és aranyból készített ötvözet volt, amit megolvasztva öntöttek az üregekbe.

Miután a szállóban felvettük csomagjainkat, elindultunk Cusco felé. Az Urubamba völgyéből szerpentines makadám úton kapaszkodtunk majdnem 4.000 méteres magasságba, hogy elérhessük Moray csodálatos teraszait.  A fél négyzetkilométeres terület egy rég kialudt vulkáni kráterben fekszik. Az ötven méteres peremről jól lehetett látni a valamikori mintagazdaságot. Összesen négy helyen alakítottak ki teraszokat, ebből egy klasszikus kialakítású, hegyoldalon épített, kettő kör alakú, egy pedig nyolcas formájú volt. A teraszokon talált földmintákat beazonosítva megállapították, hogy az Inka birodalom minden területéről hoztak ide földet. Ezt valószínűleg azért tették, hogy az adott talajviszonyoknak megfelelő növényfajtákat tenyészthessenek ki. A kör alakú teraszok ugyanezért hasznosak, mert lejtők tájolása alapján is lehetett kísérletezni. Mivel a víz mennyiségét szabályozni tudták, tényleg tökéletes hely volt ez a fejlesztések számára. Ez jó politika lehetett az újonnan meghódított területeken, mivel a kivetett adó megfizetése után is több élelmiszer maradt a termelőknél, mint annak előtte.

A magashegyi platóról csak keveset ereszkedtünk lefelé, amikor elértük a koloniális stílusban épített Moray városát. A keskeny utcákon kétszintes, többnyire fehérre festett házak sorakoztak apró erkélyekkel, és kőből faragott kapukeretekkel. Éppen esküvőt tartottak a főtéren, ahol a tér szélén lacikonyhát működtettek. Frissen készült csicsát (hagyományosan megrágott kukoricából, ma már inkább édesburgonya hozzáadásával készült sört) árultak, mellé főtt húst kínáltak. A rövid városnézést követően Maras felé vettük az irányt. A hegy belsejéből emberemlékezet óta negyvenfokos, magas sótartalmú víz fakad, ami egyrészt a tengerfenék kiemelkedésének, és a közben visszamaradó sórétegnek, másrészt a Nacsa-lemez alá bukó Pacifikus-lemez által generált vulkanikus tevékenységnek a közös utóhatása. Már több ezer évvel ezelőtt elkezdték kialakítani az a háromezer teraszt, ahová felváltva vezetik a forrásvizet. A magashegyi alacsony légnyomás, a száraz levegő és az állandó szél együttes hatásának következtében gyorsan párolgó víz finom sórétegeket hagy maga után. Az újabb és újabb vízfeltöltés végeredménye a Világ leg magasabb minőségű étkezési sója. Már távolról is érdekes látványt nyújtott a lepárlótelep. Egy keskeny völgy meredek, vörösesbarna oldalán fehéres foltként világlott ki a terület. Közelebbről megnézve azonban a lépcsőként támaszkodtak egymásra a hófehértől okker színig változó apró tavacskák. A színeltérés a lepárlás megkezdésének idejétől függ. Először a talajjal érintkező barnásabb, szennyezettebb sóréteg ülepedik le. Ezt állati takarmányozásra használják. Ahogy nő a vastagság, tisztul és fehéredik a visszamaradó végtermék. A szürkésebbet az általános háztartásbeli felhasználásra, a hófehéret a felsőkategóriás éttermeknek szállítják.

Cuscohoz közeledve megálltunk egy kis faluban, Chinceroban. A település arról híres, hogy itt készítik a legjobb minőségű kötöttárut alpakából. Meglátogattunk egy közösségi házat, ahol megnézhettük, hogyan készülnek a termékek, és a színpompás kínálatból vásárolhattunk is. A gyapjúból először agy növény lereszelt gyökerének oldatával fehérre mossák. Ezután kifésülik a szálakat, amiket egy kézi orsó segítségével fonallá sodornak. A kész fonalkötegeket ekkor színezik be természetes festékekkel, amik növényekből és ásványok, porából, a vörös szín pedig a kaktuszokon tenyésző bíbortetűből készül. A festékeket meleg vízben oldják föl, és a fonalakt abban főzik. A szín mélysége a főzés idejétől függ. A szövést hagyományosan készítik. A színes vetülékszálak egyik végét egy stabil ponthoz, a másikat pedig a derekukhoz kötik. A folyamat innentől ismerős, a szövőszálat a mintának megfelelően felszedett vetülékszálak között átvezetik, végül soronként egy csonttal szorosra ütögetik.

Miután újabb holmikkal gazdagodtunk a Cusco központjában levő szállásunkra utaztunk. Estére annyi dolgunk maradt, hogy kiültünk a főtér egyeik emeleti teraszára, és a lemenő Nap halványuló sugarainál a színes forgatagot nézve elfogyasztottunk egy korsó helyi sört.