Galápagos-szigetek, Amazónia, Peru, Tiwanaku – Pachamama kalandtúra - 23. rész
Verőfényes napsütésre ébredtünk. Ezen a napon indultunk hazafelé. A Juliakai reptérre igyekeztünk, de útba ejtettünk még egy látnivalót, a Sillustrani tornyokat. A Titikaka-tó közepétől nyugatra fekvő Velencei-tó méretű, Umayu-tóba benyúló félszigetre a Tiwanaku kultúra végével párhuzamos kialakult Pukara kultúra idején építettek csulpákat. Ezek olyan fejjel lefelé álló csonka kúp formájú tornyok, amelyek a csicsaivásra használt kupákra emlékeztetnek. Már egy sem áll teljes épségben, mivel a spanyolok itt is komoly rombolást végeztek. A legépebben maradt, illetve részben helyreállított csulpa magassága 13 méter. Mivel az egyik oldala hiányzik, jól lehetett látni a belső szerkezetét. A belsejében egy mészégető boksára emlékeztető, durva kövekből összerakott, gúlaszerű, üreges belső építményt raktak össze. Ebben helyezték el a mumifikált holttesteket. Ez a belső rész nagyjából megegyezik a régebbi építményekkel, amelyek még nem kaptak külső palástot. A külső héjazat precízen összefaragott, nagyméretű tömbökből áll, amelyeken minden irányban kiálló dudorok és bemélyedések tartják össze az építményt. A fölső sorok úgy vannak kialakítva, hogy gyűrűszerűen kiugranak az egyébként sík felületből. Ennek következtében a napfordulót megelőzően és azt követően két nappal (mivel nem pont a Baktérítőn van) a csulpák árnyéka csupán egy talapzattal koncentrikus kör alakú foltként jelenik meg. A kis dombon annak idején száznál is több ilyen építmény állt. A legelsőket időszámításunk szerint ötszáz környékén kezdték építeni, az utolsókat, a legkifinomultabban készítetteket pedig az inka időkben, 1.400 környékén.
Ezt az építményegyüttest is felkereste a beavatásra váró, leendő Inka, aki Cuscóból Elment Tiwanakuig és vissza, miközben végigjárta a fontosabb szakrális helyeket. A tornyoknak többféle funkciót is tulajdonítanak. Van, aki temetkezési helyként aposztrofálja, van aki termékenységi szertartás helyszíneként tartja számon, és van aki azt állítja, hogy az építmények energia generátorként működtek. Láttunk is olyan építmény a területen, ami az Angliai kőkörök megfelelője. A félsziget tetejéről látni lehetett egy közeli vulkáni szigetet, amelynek teljesen szabályos kúpformája volt, csakhogy a tetejét tökéletesen egyenesen levágták. nincs rajta épület csupán tökéletesen sík. Máig vitatkoznak rajta, hogy ez a fél négyzetkilométeres terület természetes, vagy mesterséges kialakulású-e. Én úgy gondolom, hogy sík formát a természet csak feltöltéssel hozhat létre, de ez egy hegytető volt…
A gyönyörű helyszín meglátogatása után visszavonhatatlanul megkezdtük hazafelé vezető utunkat. Elvittek minket a közeli repülőtérre, és elindultunk Lima felé. A szállás elfoglalása után esti sétára indultunk a bizalomgerjesztőnek nem mondható, tizenhárommilliós nagyváros tengerpartjára, ahol a folyamatos, és erőteljes hullámzás miatt egy szörfös paradicsom alakult ki. A Mirafloresből átgyalogoltunk a Barranco városrészbe, ami a tényleges óváros. Itt telepedek le először a hódítók, hogy kikötőt hozzanak létre, ahonnan a rablott kincseket elszállíthatják. Ma ez egy bohém negyed, a művészek paradicsoma, külsőbb részen pedig a gazdagabbak igényes emeletes házai sorakoznak. Igaz, minden ház és bolt előtt fegyveres őr strázsál, de a jólét ablakaiból a fejük fölött átnézve csodás panoráma nyílik a százméteres magaspart előtt hullámzó óceánra.
A városrész főtere mellett álldogál egy öreg, kékesszürke villamos, ami azt az időt hirdeti, amikor még működött itt ez a tömegközlekedési forma. Mára már az autók végtelen, lassan áramló, dudáló, lökdösődő forgataga váltotta ezt föl. Ez a városrész volt azonban az a határ is, ameddig a Chilei csapatok előrenyomultak 1942-43-ban, a guanóháború idején. A növekvő nyersanyagárak arra ösztönözték Chile akkori vezetését, hogy megtámadja Bolíviát a réz és ezüstbányák elfoglalásáért. Peru a védelmére kelt, mire Chile őt is megtámadta, és egészen Limáig elfoglalták a területét és a part előtti guanó-szigeteket, amik pedig nitrit alapanyagot szolgáltattak a robbanóanyag gyártáshoz. Ennél a városrésznél húzódott a háború legészakibb arcvonala.