2023. 09. 15.
Cikksorozat ( 7 /24)

Ma egy újabb repülés várt ránk a szárazföld, Quito felé. Gyönyörű születésnapi ajándék volt a Galápagoson lenni, majd később azt fentről látni. A reptér felé vezető úton megálltunk a Santa Cruz-sziget tetején található Los Gemelos ikerkalderáknál. A meredek falú, 150 méter mély vulkáni kürtőkben már megtelepedett a növényzet, de még mindig jól érzékeltette a valaha itt munkálkodó óriási erőket. Gyorsan leereszkedtünk a sziget másik oldalán, áthajóztunk Baltrára, és ismét repültünk. A Quitoi leszállás során jól lehetett érzékelni a nyolcmilliós főváros nagyságát. A völgyből már a környező hegyoldalakra is fölkúszott a település, aminek meredek, keskeny utcái igazi labirintust alkotnak. Az autóforgalom óriási, de ilyen körülmények között nincs igazán más alternatíva a közlekedésre. Az itteni közlekedés felér egy hullámvasutazással. A város legérdekesebb járműve a trolinak nevezett busz. A név megtévesztő, mert nem árammal megy. Egy olyan busz, ami két helyen csuklik. Óriási mérete ellenére könnyedén fordul a szűk utcácskákban, erős motorjuk pedig könnyedén leküzdi a meredek emelkedőket. Felszállni úgy lehet rá, hogy egy rámpán kell felmenni a busz padlószintjének magasságába épített peronra, és onnan csak be kell lépni.

A közbiztonság elég rossz, úgyhogy komoly biztonsági intézkedéseket foganatosítanak. Mindent zárnak, mindenhol riasztó, és nagyon sok a rendőr. Az ország lakosságának harmada zsúfolódik itt össze, és ez csak a másodok legnagyobb város. Vidékről a jobb megélhetés reményében özönlik a nép, és ehhez még főleg az utóbbi időben, hozzá kell számolni a külföldi bevándorlókat. Csak Venezuelából félmillióan érkeztek az elmúlt néhány hónapban. Ennyi munka persze nincs, így sok a munkanélküli, akik az autósorok közti árusításból, vagy éppen bűnözésből akarnak megélni. Egyes városrészekbe külföldieknek életveszélyes a belépés, de még a rendőrök is csak falkában közlekednek ott. Quito helyén régi bennszülött település volt, amit az inkák bekebeleztek. Ők az épületeket ugyan meghagyták, de arannyal vonták be. Az egyik dombon például a Nap, a vele szemköztin pedig a Hold temploma volt. Köztük zajlottak a felvonulások. A Spanyolok mindent eltüntettek, és a templomok helyére a sajátjaikat építtették fel, mára csak a belváros utcahálózata maradt meg az egykori településből. Mindehhez az alapot Pizarro és a félszemű Francisco Del Orellana teremtették meg, akiket ma a Spanyolok bálványoznak…

A reptérről egyenesen egy emlékműhöz, a Mitad Del Mundo-hoz, a Világ közepéhez utaztunk, amely mindössze 35 kilométerre van Qitotól. Az emlékművet egy különleges helyen emelték. Sokáig, sok tudós próbálta kijelölni a pontos helyet, még végül a legpontosabb mérések szerint itt halad át az Egyenlítő, ráadásul itt van a legmagasabban a tenger szintjéhez viszonyítva. A kővel burkolt vasbeton építmény négyzet alapú, meredek oldalú csonka gúla, amelyen a földet ábrázoló gömböt helyeztek el. A belsejében lifttel lehetett feljutni a tetején kialakított kilátó teraszra. Repültem már át fölötte, voltam a közelében, de életemben most először állhattam egyszerre mindkét féltekén.  Az építmény főbejárata előtt, pont az egyenlítőn egy szöget vertek egy asztalkába. Állítólag csak itt lehetséges, hogy egy tojást ezen megállítsanak. Valószínűleg nem sikerült mindenkinek, mert körben tojáshéjdarabok hevertek. Estére besétáltunk a főtérre, az annak közelében található szállónkból. A városon nagyon látszódott a Spanyol hatás. Minden az ő stílusukban épült, de a belváros szerkezete nagyjából megőrizte az eredeti utcahálózatot. Megmaradt ugyan az az utca, ami annak idején összekötötte a Nap és Hold templomot, és ahol a felvonulásokat tartották. Mára azonban a Naptemplom helyén bazilika áll, a Holdtemplom helyén pedig hatalmas Mária szobor. Az utcát mára a hét kereszt útjának nevezik, és katolikus ünnepeken tartanak rajta felvonulást. Meglepő módon hiába voltunk az Egyenlítőn, lehűlt annyira a levegő estére, hogy jól essen felvenni egy pulóvert. A vacsorát egy főtér közeli étteremben fogyasztottuk el.

További részek a sorozatból