Megmásztam a Kilimandzsárót! – 2. nap: Machame tábor (3030 m) – Shira tábor (3850 m)
Pogonyi Tibor élménybeszámolója kalandjairól a Machame-úton Afrika tetejére
2022.08.22.
Az éjszaka vártnál sokkal jobban telt. Néhányszor ugyan fölébredtem, de viszonylag pihent voltam. A hálózsákban átmelegedtem, igaz reggelre a hőmérséklet a várakozásom ellenére sem csökkent öt fok alá. Bizalommal telve vágtam neki a napnak.
Ahogy elhagytuk a tábort, meredeken emelkedni kezdett a terep. Kőről kőre lépve, a viszonylag lassú tempó ellenére, gyors tempóban emelkedtünk. A köderdő hamarosan cserjéssé változott, amelyben a zuzmós törzsű bokrok már a hidegebb éghajlatot és a kevesebb csapadékot jelezték. Itt háromezer méter fölött már érezni lehetett a ritkuló levegő hatását, amelynek oxigéntartalma csupán 70%-a a tengerszintihez viszonyítva. Mélyebbeket kellett lélegezni, és egy-egy nagyobb lépéssor után meg kellett állni néhány lélegzetvételnyi időre. A terep nem kegyelmezett. Egészen a következő táborhelyig folyamatosan emelkedtünk. A csomag sem volt könnyű, mert tartalék ruhákat és 3 liter vizet is vinni kellett magammal. A körülöttünk úszó felhők egyre gyakrabban felszakadoztak, illetve lassacskán a felfőrétegek fölé kapaszkodtunk. Néhány sziklakiemelkedésről pompás kilátás nyílt a tájra. Rendkívül különleges látványt nyújtottak a lobéliafélék közé tartozó üstökösfák, amelyek háromméteres magasságukkal, vastag, levéltelen törzsükkel és sárgás levelekből álló, gömbölyű üstökükkel a bokrok szintje fölé emelkedve, egymástól szinte szabályos távolságokban elhelyezkedve színezték a hegyoldalakat. Néhány örvös hollótól eltekintve nemigen találkoztunk állatokkal.
Nyugati irányban a kápráztatóan fehér felhőpárnából a Meru-hegy 4500 méteres csúcsa emelkedett az ég felé. Neve csupán véletlen egyezés, semmi köze a hindu hitvilág szent hegyéhez, az Tibetben van. A porladó kőzet púderszerűen finom pora vastagon belepte a bakancsunkat és a nadrágunkat, mire megérkeztünk a 3850 méteres magasságban felépített Shira táborba. A 900 méteres szintemelkedést 5,5 kilométeren tettük meg, amihez 5 órás gyaloglásra volt szükség. A tábor a Kilimandzsáró legöregebb és legalacsonyabb vulkáni kráteréről kapta a nevét, aminek a szélére építették. Meleg ebéddel fogadtak minket, ami nem csupán jól esett a fárasztó hegymenet után, de finom is volt. Ebéd után kiültem az étkezősátor mögé és megigézve bámultam a Kilimandzsáró előttem magasodó szabáyos vulkáni kúpját. Eközben a keletkezéséről és a magyar vonatkozásáról jutott eszembe néhány gondolat.
A globális felmelegedés következtében a Kilimandzsáró legendás hava egyes kutatók szerint 2030-ra teljesen el fog tűnni. Amerikai kutatók adatai szerint 1912 és 2000 között a hegy hómennyisége több mint 80%-kal csökkent. A folyamat egyre gyorsul, hiszen a helyi lakosság termőterülethez kíván jutni, mindezt pedig úgy oldják meg, hogy felégetik a hegyoldal erdőségeit. A területek felégetésének az a következménye, hogy kevesebb eső esik, hiszen azok „vonzzák” a csapadékot a hegyre. A mindennapos esők területén, ami az Egyenlítő környéki sávot jelenti, egy sajátos vízkörforgás működik. A buja növénytakaró olyan mennyiségű vizet párologtat el, hogy az a légkörbe jutva felhőkké áll össze, és vissza is hullik a talajra, amit a növényzet ismét hasznosít. Ezt a körforgást szakítja meg az erdőirtás. A hósapka elfogyásának tehát csak egyik oka a klímaváltozás, a másik a csapadék mennyiségének jelentős csökkenése.
A Kilimandzsáró rétegvulkán Tanzánia északi részén, Kenya határának közelében. Méretei elképesztőek. 100 kilométer hosszú, 75 kilométer széles, és 500 kilométeres távolságból is látható. Fő csúcsa, az Uhuru, ami az ország és egyben Afrika legmagasabb pontja. Az Egyenlítőtől csupán 320 kilométerrel található délebbre. Története a földtörténeti Harmadidőszakban (252- 66 millió évvel ezelőtt) kezdődött, amit köznapi megfogalmazásban a dinoszauruszok korának is neveznek. Ekkor történt a Pangea őskontinens drámai darabokra szakadása. Először az északi Laurázsia, és a déli Gondwana vált el egymástól, később pedig ezek is tovább darabolódtak. Ennek a gigászi erőket felszabadító folyamatnak a következtében formálódtak meg a mai kontinensek. A folyamat ma is tart, és a további feldarabolódásnak több helyen látszódnak a nyomai. Az egyik ilyen az afrikai Nagy-hasadékvölgy, amelynek északkeleti folytatása a Vörös-tenger és az Izrael-Jordánia határán húzódó mélyföld, amelyben a Holt-tenger található. Ennek a tektonikus folyamatnak a következménye a hasadékvölgy peremén kialakuló vulkánok sora. Ezek legnagyobbika a Kilimandzsáró, amely mintegy száz kilométer hosszú, és harminc kilométer széles hegyóriás. Három vulkáni kúp alkotja nyugatról kelet felé a Shira, a Kibo és a Mawenzi. Ezek közül a Shira a legöregebb, nagyjából kétmillió éves. Kalderája már régen eltűnt, helyén 3800 méter körüli magasságban egy plató található mivel a később kialakult Mawenziből kiömlő láva feltöltötte.
A Kibo a legfiatalabb a maga háromszázötvenezer éves életkorával. Utolsó kitörése mintegy kétszázezer éve lehetett. Ez a középső, legmagasabb vulkán még szunnyadónak, nem kialudtnak tekinthető, mivel még mindig sok az olvadt magma alatta, és fumarolákon keresztül gázok távoznak belőle. A Mawenzi 5149 méteres csúcsával egy 11 kilométer hosszú plató köti össze. Túlnyomórészt bazaltból állnak, amely a mállás miatt erősen omlékony. Magasságára vonatkozóan az adatok eltérnek. Vannak források, melyek 6000 m-t meghaladó hegyként említik, de az utolsó hivatalos mérés szerint a legmagasabb pontja a Kibo kráterének délnyugati peremén elhelyezkedő csúcs, ami 5895 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Sokáig a Vilmos császár-csúcs nevet viselte, azonban az ország függetlenségének elnyerése óta Uhuru (Szabadság) -csúcs a neve. Megmászása a hét hegycsúcs kihívás egyik állomása.
Ernest Hemingwayt is megihlette a hely, amiről A Kilimandzsáró hava című elbeszélése tanúskodik.
Teleki Sámuel volt, aki elsőként érte el a Kilimandzsáró 5310 méter magasan húzódó hóhatárát. Széki gróf Teleki Sámuel (néhol Teleki Samu), főnemesi gróf széki Teleki család református ágának a sarjaként a Marosvásárhely szomszédságában fekvő Sáromberkén született, 1845. november 1-én. A magyar történelem során fontos szerepet betöltő Teleki család származástörténete az 1400-as évekig vezethető vissza, és a XX. század közepéig meghatározó jelentőségű, főleg politikai személyiségóriásokat adott a nemzetnek. Többek között a dédapja, gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár volt, aki 50 ezer kötetes könyvtárának átadásával megalapította a marosvásárhelyi Teleki Tékát, az egyik első magyar közkönyvtárat, de a család nagytiszteletű tagja volt Teleki Pál miniszterelnök is, akit 1941-ben mészárolt le a Gestapo. Az ásványtant, geológiát és földrajzot tanult Teleki Sámuelt a családi hagyományoknak megfelelően 1881-ben az országgyűlés felsőházának tagjává választották. A politikai pályán ismerkedett meg Rudolf trónörökössel és feleségével, Stefánia hercegnővel. 1886-ban ők ösztönözték arra, hogy tervezett afrikai szafarija helyett inkább szervezzen expedíciót a Baringo-tótól északra elterülő feltáratlan vidékre, hogy megtalálja a sivatagi tavat, amelynek létezését helyi legendák sugallták. Ezek szerint a száraz terület közepén tenger van, amely körül óriások törzsei élnek, szigete pedig szörnyetegek és kísértetek otthona. Egyesek szerint Stefánia főhercegnőhöz fűződő gyengéd viszonya miatt kellett Telekinek afrikai száműzetésbe menni, mások szerint az udvarban nem nézték jó szemmel a közismerten magyarbarát trónörökös és Samu barátságát.
Teleki gróf egy magyar származású osztrák tengerészhadnaggyal, Ludwig von Höhnellel, mint térképésszel 1887 februárjában hagyta el a Tanzániai Panganit 18 tonna felszereléssel és 300 teherhordóval együtt. A Ruvu folyót követve ők lettek az első európai utazók, akik feltérképezték a Nagy-hasadékvölgy egy jelentős szakaszát. Teleki érte el elsőként a Kilimandzsáró 5310 méter magasan húzódó hóvonalát is, és az első felfedező volt, aki a Kenya-hegyre lépett. Ez utóbbi hegyen 4300 métert haladt felfelé. A hóhatárok elérése nem csupán nagyszerű sportteljesítményt jelentett. Teleki elsőként ismerte fel a hegységek hajdani nagy kiterjedésű eljegesedését. Ebből az következik, hogy valaha az Egyenlítő vidékén is mélyebbre húzódtak le a gleccserek, ami arra utal, hogy mindkét féltekén egyszerre köszöntött be a jégkorszak.
Innen észak felé fordultak, hogy feltérképezzenek egy folyórendszert. A folyókat követve, 1888. március 5-én jutott el a mai Etiópia déli határánál található, legendabeli helyszínre, az akkor még Jáde-tengerként említett tóhoz, amelyet későbbi a trónörökösről Rudolf-tónak nevezett át. 1975-ben, ismét átnevezték a partjain élő Turkana törzsről. A Turkána-tó valaha összefügghetett a Nílussal, és a korai pleisztocénben érte el legmagasabb szintjét. Az expedíció során földtani léptékű, és néhány éves szintingadozás bizonyítékait is rögzítették. A pleisztocén közepén a Barrier elnevezésű gátszerű vonulat megszületésével a kapcsolat a folyóval megszakadt, és lefolyástalan, sós vizű tó jött létre, melynek vízszintje ezt követően 100 m-rel csökkent. Ennek a vulkáni vonulatnak a része a 646 m magas Teleki-vulkán, amelynek nincs helyi elnevezése. A korabeli tűzhányó-keletkezési elmélet szerint a vulkánok azért törnek ki, mert a tengervíz behatol a magmakamrába. A kontinens belsejében működő vulkán felfedezésével megdőlt ez a feltételezés. Eredményeire támaszkodva körvonalazódott az a hasadékrendszer, amelyet a Kelet-afrikai árokrendszerként vezetett be a földtudományokba, s amely a lemeztektonikai elmélet szerint a riftesedés, a kontinensszétválás iskolapéldája. A Lugugugut elnevezés (a hely, amely éget) a környék minden működő vulkánjára egyformán érvényes. A tűzhányó két hosszúkás, szabálytalan dombból áll, repedésekkel és számos kisebb kráterrel. Mindkét dombot kékesfekete, magas salaktartalmú hamupalást borítja, amely nagy porozitása miatt alig veri vissza a napfényt. A régebbi lávafolyások felszínén vékony oxidált réteg alakult ki, csokoládébarnára színezve azokat. A fiatalabb lávafelszínek acélszürkék. A salakos hamu felszínén sok helyen kivirágzik a finomszemcsés kén. Az expedíción felfedezett még egy kisebb tavat is, amelyet Stefánia-tónak nevezett el, és aminek a neve ma már Csev-Bahir.
Az utazók megfigyeléseket végeztek a feltárt területek klímájáról, állat- és növényvilágáról is. Növények és állatok mellett több mint 400 néprajzi tárgyat is gyűjtött, a legtöbbet a Maszai és Kikuju törzsektől. Túlélve a bennszülöttek számos támadását és az éhezést, az utazók végül gazdag gyűjtéssel tértek haza és megalapozták a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét. Számos fotót is hoztak magukkal, ezek a Kolozsvári Állami Levéltárban vannak, nagy részüket még azóta sem publikálták. Az expedíció során 78 új növényfajt fedeztek föl, amelyek közül kettőt Telekiről neveztek el. Sajnos a gróf a Times-ban 1888-ban megjelentetett rövid beszámolón kívül nem hozta nyilvánosságra élményeit, megfigyeléseit. 1895-ben a gróf még egy utolsó sikertelen próbálkozást tett, hogy megmássza a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsát. Később eljutott Jávára, Szumátrára és Borneóra, kétszer elutazott Elő-Indiába és többször Szudánba. Hosszú betegség után, 1916 március 19-én hunyt el Budapesten.
És én ott ültem, és nézem lenyűgözve a hegy előttem tornyosuló középső kúpját, amelynek oldalán a nagy magyar utazó is megfordult. Tűnődtem, sikerülhet-e nekem, amit először csak 1889-ben, két évvel Teleki próbálkozása után sikerült meghódítania Hans Meyernek és Emil Putschelernek.
Délután tartottunk még egy akklimatizációs túrát, amelynek során felkapaszkodtunk Shira 100 méterrel magasabban fekvő, még valamennyire látható kalderaperemére, ahol megfigyelhettük azokat a kőzetformációkat, amelyek jól mutatták a többszörös rétegben lerakódott lávát, és ami miatt rétegvulkánnak nevezik az ilyen típusú vulkanikus hegyeket.
Vacsora előtt a kísérőink egyenként bemutatkoztak és elmondták, melyik törzsből jöttek, hogy hívják őket, és mi a feladatuk. Mi magunk is bemutatkoztunk, és elmondtuk miért vagyunk itt. Én magam annyit mondtam, hogy ötvenévesen eljutottam egy ötezresre, most pedig hatvanéves koromra meg szeretném lepni magam egy hatezressel. A bemutatkozást követően előadtak két olyan éneket, amelyből áradt az energia és a vidámság, amely egyébként alapvetően jellemezte a stábunkat. Mielőtt megterítettek nekünk, még láthattam, ahogy a Nap utolsó, aranyló sugaraival izzóvörösre festi a Shira bazalttönbjét, majd hirtelen alábukik a Meru mögötti felhőóceánba.