2022. 02. 17.
Cikksorozat ( 6 /8)

5. nap: Namche Bazar (3470 M) – Kumjung – Dole (4110 M)

Dholéban ébredni kb olyan volt mint egy képeslapban kelni. Kint is reggelizett a csapat undorítóan nyálas fotókat készítve :).

Imádtam ezt a napot, folytatódott a képeslap túránk. Egy hatalmas völgy szelte ketté a világunkat, a mi utunk a simán van 1km mély völgy egyik oldalán kanyargott, de a másik oldalán tornyosuló sötétbarna, szürkés hegyeken egy vékony csík jelezte ott a másik oldali út. Az idő is kegyes volt hozzánk, csak néhány fotót díszítő felhő volt az égen, mi pedig mentünk fel és le mint PomPom aki himbálózik azon a bizonyos ágon. A táj egyre változatosabb, hol köves, hol gyűrűk urásan mohás, hol poros, hol sziklakert, aztán hepehupásan vicces.

Machermoba is relatíve korán megérkeztünk így olyan luxustevékenységeket is végeztünk mint a délutáni cipő és lábszellőztetés a délutáni napfényben szenderegve, zuhanyzás (!!!), hajkibontás és újrafonás….Sőt még egy wifit is vettem (250 mbyte) mondván ez az utolsó hely ahol ez érdemben működik és életjel adásra képes (no meg backupolni a kedvenc eddigi képeim ha esetleg bepottyanna a teló mondjuk egy gleccserbe).

És itt kellett dönteni is. Arról, hogy melyik úton mész tovább. Bátor vagy és mész a hágó felé (akármi is az), vagy akármilyen bátor is vagy a tested azt mondja hahó maradjunk csak itt a 4000 körüli úton. Megvallom a hágó fogalmát nem teljesen tudtam értelmezni az elején, így folyamatosan zaklattam a túravezetőket arról, hogyan is képzeljem el. Magas lesz azt értem. És meredek? Kitett? Nagy köveken kell menni mondták. Na jó de milyenek azok a nagy kövek.

Nem tudom minek köszönhetem (de hálás vagyok érte), de az első este pániksorozatát leszámítva mindeddig nagyon jól reagált a testem a fizikai kihívásokra. Szóval a döntés meghozatalában már csak a gyáva énemet kellett legyőzni, aki mindenféle scenáriókat épített arról vajon milyen is egy hágó. Szerencsére a gyáva énem legyengült az oxigénhiányos környezetben és utólag visszagondolva életem legbátrabb és legkevésbé parázó énem menetelt ott 2 hétig.

Szóval valamiért azt éreztem, hogy bár biztos lesz pár meglepi, de a hágós az én utam, itt van bennem a flow élmény, maxoljuk ki. Hárman döntöttünk a csapatból ezen scenarió mellett, a csapat másik fele az alacsonyabb úton megy.

Mivel a házinéni azt mondta, hogy éjszaka vigyázzunk, mert 1974-ben itt csapott le egy szőrös, majomszerű lény három jakra és az őket őrző sherpa lányra, végül szóljunk néhány szót a jetiről, a havasi emberről. A legendák és mítoszok állandó szereplője a tibeti jógi, Milarepa (1038-1120) egyik énekében is felbukkan. 1472-ben a bajor utazó, John Schitsherger számol be egy furcsa, szőrös emberről, aki Mongólia magas hegyeiben él. A XVIII.-XIX. századi kínai és mongol könyvekben többször felbukkannak ezek a szőrös emberek, de a Tengboche kolostor festményei között is van olyan, amelyik a jetit ábrázolja. A serpák háromféle jetit különböztetnek meg: az első a drema vagy telma, egy zömök, emberszerű majom szürke vagy vörös szőrzettel. A második a chuti, ami hatalmas medve alakját ölti és kecskéket, birkákat és jakokat ragad el. A harmadik a mite vagy midre. Vöröses-arany szőr borítja, homlokán hosszú haj nő. Felegyenesedve jár és állatokra, vagy néha emberre is támad.

Az első feljegyzéseket 1898-ban készítette C-W. Waddell, aki rátalált a „szőrös vadember” nyomaira. Azóta számtalan himalájai expedíció talált rejtélyes lábnyomokat a hóban. A nyomok sokkal nagyobbak az emberi lábnyomnál, a nagylábujj pedig eláll a többitől. Az ismeretlen lényről szóló legendákat számos bizarr történet táplálja tovább. Hegymászók, akik éjszaka fütyülésre ébredtek, vagy reggel azt látták, hogy éjjel meglátogatta valaki a táborukat. 1974-ben a japánok, 1980-ban lengyelek találtak lábnyomokat a sátraik körül. Amikor fényképezni kezdtek vagy elindultak a nyomok mentén, akkor egy láthatatlan lény kiabált rájuk. 1974-ben egy serpa lány állította azt, hogy egy nagy majomszerű lény megtámadta és több törött nyakú jakot is találtak a közelben.

Copyright © 2018 Szöveg: Parrag Krisztina, Fotók: Vörös Tamás Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. Források: Jefferies, Margaret (1991): Mount Everest National Park, Sagarmatha, Mother of the Universe