Mesék a Mount Everest alaptábor túráról – 5. rész: Khumbu isten

4. nap: Namche Bazar (3470 M) – Kumjung – Dole (4110 M)

Namchetől a csapatunk letért a klasszikus túraútvonalról, nem rákanyarodva a klasszikus Himalaya Highwayre, hanem a Gokyo-völgy felé indulva. A Namche feletti kis repülőtéren átsétálva, rhododendron erdőkön keresztül érjük el a 400 fős kistelepülés bejáratát. Khumjung felett magasodik a szent Khumbi Yul csúcs (5761 m), a serpák védőszentjének otthona.

A serpák számos hegyi istenséget tisztelnek. A legjelentősebbek közülük Khumbi-yul-lha (Khumbu isten) és Chomolungma (Sagarmatha vagy Mount Everest). Nagy tiszteletnek örvend Pumori (A lány hegy), Kangtaiga és Tamserku is. A serpák a hegyeken kívül több sziklát, fát, patakot és forrást is istenként tisztelnek. Hitük szerint ezeket az ősi bon vallás szellemei lakják.

Bár a serpák fél évezrede itt élnek, a Khumbu régió vallási épületei korántsem ilyen régiek. Úgy tartják, hogy az első gompát 300 évvel ezelőtt építették a Pangbochénél.

Az itteni kolostorok közül mindegyik a XX. században épült. Építészetileg a legérdekesebb a Tengboche kolostor, amit 1915-ben emeltek. 1933-ban elpusztította egy földrengés, de hamarosan újra régi pompájában építették újjá.

A világos vörös – okker színű kolostorok és templomok mind formájukban, mind méretükben a tibeti mintát követik. Általában két-, ritkábban három emeletes épületek, alaprajzuk a szent mandala dizájnt követi. A kolostorokba és templomokba egy zárt, kővel kirakott előtéren vagy cham-rán keresztül jutunk be. Ezt kell rituálisan megkerülni, mielőtt a fő csarnokba, a lha-khangba lépnénk. A csarnokban a fő helyett a főistennek szentelt oltár foglalja el. A plafonról festett tekercsek, tankák lógnak, az oszlopok tetején selyemzászlók lengenek. A bejárattól általában egy lépcsősor vezet fel az emeletre. Tengboche kolostorában az emeleten találjuk a híres könyvtárat.

Nepál különösen fontos szerepet tölt be a buddhizmus történetében, hiszen itt született a vallás alapítója, Gautama Buddha. A hagyomány szerint Gautama Sziddhártha i.e. 543-ban született Lumbiniben. A serpa buddhizmus azonban csak később, a VII. században kezdett formálódni. A VIII. század második felében egy tibeti király két indiai tanítót hozatott Tibetbe. Az egyikőjük volt Guru Rimpocse, aki véglegesen meghonosította a buddhizmust Tibetben. A démonokat és az ellenséges helyi isteneket a hit védelmezőjévé tette és ő lett a nyingmapa ág alapító atyja. Úgy tartják tőle származik az „Om mani padme hum” imaformula is.

A serpák hitvilágában Sangwa Dorje láma, a Khumbu régió első templomának alapítója is feltétlen tiszteletnek örvend. A legenda szerint Tibetből érkezett Khumbuba, de azt is mondják, hogy Monglában született. Sangwa Dorje tudott repülni, használni tudta a napsugarakat és mind a Tengboche, mind a Pangboche hordozza a híres tanító nyomait. A ’teng’ jelentése sarok, míg a ’pang’ kezet jelent – ezek a szent hegyek ugyanis a híres láma lábának és kezének lenyomatét hordozzák a serpák hite szerint.

A serpák a reformáció előtti tibeti buddhizmus egyik ágát, a Nyingmapát vagy „Ősi utat” követik, melyet lámaizmusnak is neveznek. A vallási hagyományok jórészt az észak-indiai tantrikus mahájána buddhizmusból a buddhizmus előtti tibeti bönből és a kínai csan buddhizmusból táplálkoznak. A tibeti bön vallás középpontjában az ősök tisztelete mellett a természeti világban megtestesülő istenségek és dühös szellemek állnak. A mai serpa vallásban mindez a klánok isteneinek tiszteletében és a ház szellemeiben való hitben érhető tetten.

A falusi élet- és hitvilág elkülönül a szerzetesek és a kolostorok világától. A falusiak hitvilágában jelen van a lha-wah, ez a spirituális közvetítő, akinek a legfőbb szerepe a betegségek gyógyítása. A szellemekkel transzban tett lélekutazásai alatt tartja a kapcsolatot, a szellemvilág segítségével gyógyít.

Leparkolunk egy teaházban. A tea kitérő után egyre magasabbra tartunk, egy kicsit kitett (érts picsa nagy szakadék melletted és az út amin állsz nem annyira széles), de lélegzetelállító úton. Hatalmas mély völgyek alattunk, felfelé egy kopár hegy, amit színes virágok pöttyöznek. Fel és le, fel és le, nepáli flatben haladunk. Egy hosszabb felfelé tetején nepáli kecskék pózolnak nekünk a sziklaperemen, majd egy szexin letisztult terepen megtett sok fel és sok le után megállunk egy cuki helyen ebédelni.

Egyre jobban élvezem a felfelét, ha megtalálod a haladó sebességed, akkor a pulzusod beáll egy relatíve kényelmes szintre, a lihegésed és a botod egyszerre adják a tempót, jóleső zizi van a fejedben a magasságtól, de vigyorogsz mint a vadalma, mert már bekapcsolt a szabad vagy érzés és mindannyiszor körbenézel és rájössz, hogy BAKKER A HIMALÁJÁBAN SÉTÁLOK, akkor ez akkorát üt mint akármennyi alkohol.

És ha még nem lennél eléggé bezizzenve a flowtól, az idő kitisztul, a függönyt végleg széthúzzák, teljesen és ott állsz egy 360 fokos National Geographic közepén. Juddha sorolja a csúcsok nevét, te nyomogatod a fotómasinát, persze a neveket teljesen elfelejted. Mindenütt hegyek. Hatalmasak. Pörögsz körbe és ámulsz. Mámorítóan kicsinek érzed magad. Ugye ennek sosem lesz vége?

Megérkezünk Dholébe, ami kb 5 lodge-ból áll és egy szupercuki helyen szállunk meg, ahol már be van fűtve. A közös helyiségben ücsörgünk, beteázva, betakarózva, popcornt majszolva (ne kérdezd hol pattogtatják, de több helyen is volt). Furán érzem magam. Mintha be lennék tépve. Egy buborék lenne körülöttem, a hangokat tompán hallom, de közben minden oké, sőt. Elégedetten ülök magammal. És csak néha tűnik fel, hogy mások is vannak. Jön a vacsi. Enni kell, nekem szerencsére/nem szerencsére nagyon lecsökkent az étvágyam (lehet itthon is ki kellene vonni az oxigént pl az irodából, hogy ne legyen zabálhatnékom mindig). De nem szabad nem enni. Mert energia kell. Eszem egy levest.

Copyright © 2018 Szöveg: Parrag Krisztina, Fotók: Vörös Tamás Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. Források: Jefferies, Margaret (1991): Mount Everest National Park, Sagarmatha, Mother of the Universe