Mesék a Mount Everest alaptáborba vezető túráról – 8. rész: A Mount Everest alaptábor

11. Nap: Lobuche (4930 M) – Everest alaptábor (5360 M) – Gorak Shep (5160 M)

Az alaptábor kb. 2 óra Gorak Shep-től és számomra kicsit meglepően kiderül, hogy ez a híres neves tábor egy gleccseren van. No nem azért mert ez így kényelmes, hanem mert ez az a gleccser, amin elsőként a megmászóknak át kell verekedniük magukat, hogy az 1. táborig feljussanak. Ezt hívják Khumbu Icefallnak. A hazafelé tartó repülőn másodjára is megnézve az Everest című filmet összeállt, hogy ami mellett álltam az az a helyszín, ahol a filmben látod őket több tíz méter mély gleccserszakadék felett átnyúló létrákon menetelni. És ez még csak az első etap.

A durva, hogy egy erősebb objektívvel rázoomolva a saját szemünkkel láttuk az éppen ereszkedő mászókat ezen a közel sem barátságos jégmonstrumon. Továbbá, amikor a túrázók klasszikus BC fotóhelyén túlhaladva elsétáltunk a magyar expedíció sátrához (kb még egy óra volt a táboron belül), ami közvetlen ezek útvonal start vonala mellé volt felhúzva akkor konkrétan nem egy éppen onnan előbukkanó zombiszerűen mozgó mászót láttunk megérkezni. Hogy honnan jött, mit ért el fent azt nem tudjuk, de egy biztos, hogy holtfáradt volt mindegyik.

A Base Camp látogatásunk kicsit elhúzódott, illetve nem volt egyértelmű az időjárás szándéka arra vonatkozóan, hogy tervez e látványos naplementében fürdőző Mount Everestet biztosítani, vagy inkább felhőbe burkolja a sokat vitatott csúcsot. Így a Kala Pathar kalandot hajnalra halasztottuk.

12. nap: Gorak Shep (5160 M) – Kala Pattar (5545 M) – Dingboche (4400 M)

Kemény de látványos nap elé nézünk. Reggel fél 5-kor van indulás, fejlámpa bekapcs, első 15 percben heves lihegés. A Gokyo Ri kalandunkkal ellentétben itt nem egyedül vagyunk a pirkadó ég alatt, hanem már sok kis fejlámpa mozog a hegyen.

A Kala Pathar beveti ugyanazt a trükköt, olyan mintha nem lenne magas, de aztán trükkős módon egyre nagyobbnak látszik. Illetve igazából az alján nem is látod pontosan hova is kell felérni.

Kicsit többen vannak körülöttem mint jólesik, keresem a tempóm, meg a belső békét :). Kb felénél járva érzem, most le kell kicsit zárnom a privát szférámat a sok lihegőtől így előveszem a fülest és beteszek egy cüccögős mixet, hogy átvigyen a holtpontomon és adjon egy ütemet, amire ráállva bekapcsol végre a testem. A csapat vegyes tempóban halad, Juddha most mindig bevárja a bandát, ennek következtében rendszeresen ücsörög ránk várva valami sziklán (szerintem tud ülve aludni). A hegy második felén én is erőre kapok, de aztán a végén lévő nagykövek kiütéssel nyernek és az elegáns megérkezés helyett egy nyögős landolást ejtek meg, de fent vagyok. Közben a nap is feljön, akkor erről a moziról megint lecsúsztam (mármint amikor előbukkan), ellenben már nem fagyok meg. Valamit valamiért.

Árnyékfotózunk, én halálmegvető bátorsággal (költői túlzás) felmászok a billegő sziklákon majdnem a csúcszászlókig (mert ugye itt kell egy fotó). T. egy zászlórúdon ülő nagy madarat üldöz az objektívvel. Közben érintésközelben a Pumori, a Nuptse és igen ott az Everest meg a feljövő nap. A távolban AmaDablam és barátai adják a hátteret. Mindeközben egy alacsonyan szálló felhő arrébb megy és még a Pumori tava is elénk tárul.

Nem akarok lemenni. Mert nem csak a Kala Patharról megyünk most már le, hanem ezzel a mozdulattal elindulunk túránk utolsó 3 napos felvonása felé, ami a lefelé menetről szól (20 kilométeres etapokban). Már most hiányzik minden. El sem tudom képzelni, hogy lesz nemsokára egy nap amikor nem megyek valahonnan valahova lihegve, kapaszkodva, szélben állig beburkolózva, a bottal kopogva….

Egy 8 fős kis csapattal jártuk végig az ikonikus Everest alaptábor gyalogtúrát, egy kis kitérővel….

Túránk első napjaiban a legtöbb turista által végigjárt ösvényt követtük, a Dudh Kosi mentén gyalogoltunk Lukla-ból Namche Bazaar-ba. Itt elhagytuk a klasszikus Everest alaptábor túraútvonalat és lekanyarodtunk a Gokyo-völgybe. Csendes ösvényeken sétáltunk, hagyományos serpa falvakon és 4 színben virágzó rododendron erdőkön keresztül, betértünk a buddhista kolostorokba, pásztorszállások hangulatos vendégházaiban aludtunk.

Nepál legnagyobb gleccserének a morénáin és a türkizkék Gokyo-tavak mentén túráztunk. Megmásztuk a Gokyo 5360 méteres csúcsát, ahonnan a vidék 365 hegycsúcsából legalább 300-at, köztük a Himalája híres nyolc ezereseit: az Everestet, a Lhotsét, a Makalut és a Cho Oyut is!

Gokyo-ból az 5385 méteres Chola-hágón keresztül, a Lobuche lábánál értük el újra el az Everesthez vezető fő túraútvonalat. Innen a Khumbu gleccser mentén haladtunk az utolsó településig, Gorak Shep-ig, majd a Mount Everest alaptáborba. Természetesen nem hagytuk ki a Kala Pattar (5600 m) megmászását sem. Az Everest expedíciók áldozatainak szimbolikus temetőjébe és a Tengboche-i buddhista kolostorba már a klasszikus túraösvényen visszafelé haladva látogattunk el.

Copyright © 2018 Szöveg: Parrag Krisztina, Fotók: Vörös Tamás Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. Források: Jefferies, Margaret (1991): Mount Everest National Park, Sagarmatha, Mother of the Universe