2023. 09. 10.
Cikksorozat ( 5 /5)

A kutyához és a lóhoz hasonlóan a maté is elidegeníthetetlen része a pásztorok életének. Előszeretettel fogyasztják szerte Argentínában és a környező országokban. Nem kezdődhet és nem végződhet nap úgy a birtokon, hogy ne fogyasszanak el egy-egy csészényit ebből a frissítő italból. Matét időtlen idők óta fogyasztanak a guarani indiánok. Kezdetben frissen fogyasztották, a fogukon szűrték át a leveleket, később szárított formában, forrázva, szívószállal itták. Maté leveleket az inka sírokban is találtak, ami bizonyítja, hogy már a spanyol hódítók megjelenése előtt ismerték és fogyasztották.

A jezsuita misszionáriusok eleinte megpróbálták száműzni a matét az indiánok életéből, főleg azért mert a gyógyítók a füstje belélegzésével kerültek transzállapotba és így kommunikáltak a szellemvilággal. Később a misszionáriusok is rájöttek, hogy az indiánok körében hatalmas rombolást végző alkoholnál jóval veszélytelenebb és egészségesebb a maté fogyasztása, így nem csak promótálni kezdték, hanem igyekeztek monopóliumot szerezni a termesztése felett. Még Európába is eljuttatták, ahol jezsuita tea néven vált ismertté. A gyarmati időszakban Argentína mellett Chilében, Peuban, Bolíviában és Ecuadorban is nagy népszerűségnek örvendett az ital, de aztán lassan visszaszorult a fogyasztása.

A maté a magyalfélék nemzetségébe tartozó bokros növény. A gondozott, nyírt példányok 6, a vadoin élők akár 10 méteresre is nőhetnek. Levele számos ásványi sót, citrom és aszkorbinsavat tartalmaz, de emellett koffeintartalma is magas. A guaranik ezért fogyasztották fáradtság és éhség ellen.

A betakarított leveleket szárítják, majd aprítják, így kerül a piacokra. Manapság főleg Argentínában, Uruguayban, araguayban, Brazília déli részén és Chiklében fogyasztják, minden régiónak megvan a maga sajátos ízesítési hagyománya. Patagóniában keserűen isszák, nem adnak hozzá semmilyen ízesítőt.

Maga a maté csak egy forrázott ital. Különlegességét a fogyasztásának módja adja. Az italt baráti társaságban, nyugodt körülmények között, ráérősen szokás meginni. Nem ülünk le akárkivel matézni és nem is gurítunk le a torkunkon egy csésze matét, ahogyan a kávét szoktuk. Éppen ezért van az, hogy matét nyilvános helyen igen ritkán kínálnak az itallapon.

A szárított leveleket a maté-ba, ebből a fából vagy tökből készült tálkába szórják, 85 fokos vízzel leöntik és az elkészült frissítőt a ’bombillának’ nevezett fém szívószállal isszák meg. A matét mindig a házigazda szolgálja fel, ő önti a vizet a tálkába. A leveleket többször is használják, majd ha az elkészült italnak már nincs meg a jellegzetes kesernyés íze, akkor új leveleket szórnak a tálba.