Antarktisz hajóút – Expedíció a Déli-sarkkör mentén

Tűzföldről, a világ legdélebben fekvő településéről, Ushuaiából indulunk az Antarktisz felé. A hajóra késő délután kell felszállnunk, így ha a marad időnk rá, felfedezzük a szomszédos belvárost.

Miután hajóra szálltunk a kapitány köszönt minket, bemutatja a hajó és az expedíció legénységét és tájékoztat a másnapi programról. Indulás előtt minden utasnak kötelező részt vennie a balesetvédelmi oktatáson.

Este, a késői naplemente idején vágunk neki a tengernek a csodálatos Beagle-szoroson át a Drake-átjáró és az Antarktisz felé.

A következő két napban a Drake-átjárón ugyanazokat az élményeket élvezhetjük, mint amilyenekkel a nagy sarkkutatók találkoztak, akik először térképezték fel ezeket a régiókat: hűvös sós szellő, hömpölygő tenger, talán még egy tengeri permetet kifújó uszonyos bálna is. A Drake-átjáró az a hely, ahol az Atlanti- és a Csendes-óceán találkozik a Déli-óceánnal, létrehozva ezzel az alacsony nyomású Déli-sarki frontot (Antarktiszi konvergencia-zóna). A Déli-sarki front az a zóna, ahol az északról jövő melegebb víz találkozik a nagyon hideg sarkvidéki felszíni, kevésbé sós vizekkel. A tengeri élővilág itt igen gazdag. De a vonuló albatroszok és más tengeri madarak megfigyelése mellett érdemes odafigyelni az előadásokra is, melyeken megismerkedhetünk az Antarktisz történelmével, környezeti viszonyaival és állatvilágával, de nem maradhat ki a földrész nemzetközi jogi viszonyait szabályozó Antarktisz-egyezmény ismertetése sem.

Az Antarktisz-egyezmény szabályoz minden tevékenységet, ami a Déli-sarkon zajlik, így a kontinens valóban a béke és a tudomány szigete maradhat. Expedíciónk szervezői magukra és a gondjaikra bízott utasokra nézve is kötelező érvényűnek tekintik az egyezmény minden intézkedésének és szabályának betartását, hogy a sérülékeny ökoszisztémára a lehető legkisebb mértékben hasson az emberi jelenlét.

Miután áthaladtunk az Antarktisz konvergenciáján – az Antarktisz természetes határán, amely az északi áramlású hideg vizek és a melegebb szub-antarktiszi tengerek ütközésekor keletkezik – az Antarktisz körüli felfutási zónában tartózkodik. Nemcsak a tengeri élet változik, hanem a madárvilág is.

Szürke, hóval erezett sziklák, kettéhasadt kékesfehér jégtornyok és hihetetlen állatvilág – a víz felett és alatt egyaránt. Így üdvözli a Déli-sarkvidék az utazót, amint elérjük a Melchior-szigetek vidékét és útnak indul a Brabant és az Anvers-szigetek felé.

A Déli-sarkvidéki utazás érinti: 

Cuverville-sziget: Az Antarktiszi-félsziget és a Rongé-sziget között fekvő kicsiny, meredek szikláiról ismert szigeten jelentős szamárpingvin kolónia él, de jelentős számban költenek itt a barna halfarkasok is. 

Neko-öböl: Gigantikus gleccserek, végtelen, szélfútta hómezők vidéke ez. Innen láthatóak a legszebben a Déli-sarkvidék hegycsúcsai.

Paradise-öböl: A Lemaire-csatornához tett látogatás előtt még csónakba pattanhatunk, és felfedezhetjük ezeket a jégtáblákkal pöttyözött vizeket.

Némi kényelmes éjszakai vitorlázás után a Lemaire-csatorna szigetei közt találjuk magunkat. Közeledünk a sarkkörhöz! Amennyiben az időjárás – és persze a jég – engedi, áthajózunk az Adelaide-sziget és az Antarktisz között húzódó keskeny csatornán. A hajó tatjáról figyelhetjük a zord sarkvidéki tájat, miközben folytatjuk utunkat dél felé.

Útközben:

Pourquoi Pas-sziget: A sziget a híres francia felfedező, Jean-Baptiste Charcot hajójáról kapta a nevét. Szűk fjordok és hatalmas, gleccserekkel borított hegyek jellemzik a szigetet, amit út közben körbehajózhatunk.

Horseshoe-sziget: Az ’50-es években ezen a szigeten állt a brit „Y” kutatóállomás. Ma már nem tartózkodnak itt emberek, de az épületek és az egykori használt eszközök a mai napig ott vannak a szigeten.

Stonington-sziget: Az amerikai Keleti bázis és a brit „E” bázis helye. 1975-ig használták. Ez utunk legdélebbi kikötőhelye, a déli szélesség 68. fokánál. Amennyiben ki tudunk kötni, úgy innen észak felé haladunk tovább a Gunnel-csatornán keresztül.

Hanusse-öböl: Ez a gyönyörű öböl jéghegyeiről és persze az idelátogató bálnákról ismert.

Ismét a Déli-sarkkör közelében vagyunk.

Útunk innen délre visz az Argentin szigetek mentén, majd a sarkkörön át.

Útközben:

A Crystal-öbölben végtelen jégtáblák vesznek körül minket. Az öbölben láthatunk hosszúszárnyú bálnákat a Fish-szigeten pedig – ha a körülmények engedik – akár ki is köthetünk. Akárhogy is alakul, az biztos, hogy csodálatos látványban lesz részünk.

A Hal-szigetek közeli jéghegyein gyakori vendég az Adélie-pingvin.

A Petermann & Pléneau-szigetek gazdag madárvilággal büszkélkedhetnek. A jéghegyek közt csónakázva leopárd és rákevő fókákkal találkozhatunk, de a szamárpingvinek sem ritkák errefelé.

Detaille-szigeten leszállhatunk egy elhagyatott brit kutatóállomáson, ahol megcsodálhatjuk a sziget magas hegyeit és impozáns gleccsereit.

A Melchior-szigetek jéghegyekben gazdag, gyönyörű tájat kínálnak. Leopárdfókák, rákfókák és bálnák találhatók itt.

Északnak vesszük az irányt! Az Antarktisztól Ushuaia felé vezető, mintegy 950 kilométeres út nagyjából 40 órán át tart (jó idő esetén). Az utazás során további előadásokat hallgathatunk és felidézhetjük antarktiszi élményeinket.

Visszaérkezünk a Föld legdélebbi fekvésű városába. Reggel érkezünk az argentin Ushuaiába, ahol utunk véget ér. Reggeli után, útban a reptér felé – ha időnk engedi – még megállunk Ushuaia központjában, majd kora délután felszállunk a Buenos Airesbe tartó gépre.