Dél-patagóniai jégmező expedíció – Argentína

El Chaltén-ban, a Cerro Torre és a Cerro Fitz Roy háromezres csúcsainak árnyékában találkozunk az expedíciós vezetőinkkel. A Vueltas-folyó partján fekvő El Chaltén méltán érdemelte ki az Argentína trekking fővárosa jelzőt, hiszen évtizedek óta a környező magashegyekre és a dél-patagóniai jégmezőre induló túrák és expedíciók kiindulópontja.

A napot a felszerelés ellenőrzésére, a túra részleteinek megbeszélésére és természetesen az időjárási körülményeknek megfelelő túraútvonal megtervezésére szánjuk. (szállás: vendégház)

Túra: táv 12 km, szint fel 150 m, 6 óra

Kora reggel egy minibuszba pakoljuk felszerelésünket, hogy az El Chaltén-ból 15 km-t utazzunk. A Marconi-gleccser által táplált Electrico-folyón egy drótkötélen átkelve kezdhetjük meg egyhetes túránkat a dél-patagóniai jégmezőn.

Két órát sétálunk egy déli bükkerdőben, amíg elérjük a Piedra del Fraile (Los Troncos) alaptábort, ahonnan már gyönyörű kilátás nyílik a hatalmas Marconi-gleccser mindkét oldalára. Fákat legközelebb öt nap múlva látunk újra, de további három órás gyaloglás és egy Rio Pollone átkelés után úton az 1. táborhelyünkről, a La Playitáról megnézhetjük a legendás Fitz Roy (3405 m) északi falát. (szállás: sátor)

Túra: táv 10 km, szint fel 900 m, 10 óra

A napkelte már a sátor előtt reggelizve ér bennünket. Táborbontás után, a gleccser eléréséig meredeken felfelé kapaszkodunk a sziklás, morénás terepen, majd 1550 méteren végre elérjük a dél-patagóniai jégmező három bejáratának egyikét, egyben túránk egyik legnehezebb szakaszát. Felcsatoljuk a hágóvasakat és megkezdjük a biztosító kötelek használatát is. Igazi expedíciós csapatmunka veszi kezdetét a gleccserhasadékokon való átkelés során.

A fennsíkon felérve a dél-patagóniai jégmező hatalmas kiterjedése tárul elénk, és olyan hegyvonulatok, amelyek csak innen láthatók. Innen már csak egy óra túra a hatalmas Marconi-hegy csipkés csúcsának árnyékában kialakított 2. táborhelyünk, a Paso Marconi (1550 m).

A jégmező repedésein és hasadékain keresztül óvatosan haladunk a Cerro Gorra Blanca tövében lévő chilei kunyhóig, ahonnan igazán lenyűgöző a kilátás.

Ideje pihenni és élvezni a csodálatos kilátást: körülöttünk a világ harmadik legnagyobb édesvízi gleccserének hófödte jégmezeje, amelyet a Fitz Roy (3405 m), a Gorra Blanca (2900 m), a Pier Giorgio (2719 m) és az aktív Lautaro-vulkán (2400 m) határol.

Ha helyi expedíciós vezetőnk úgy dönt, hogy a kijelölt táborhelyünkön az időjárási viszonyok nem megfelelőek, akkor sátrazás helyett egy közeli menedékházban, a Refugio Gorra Blancában töltjük az éjszakát. (szállás: sátor)

Túra: táv 12 km, szint le 200 m, 6-7 óra

A tegnapi, megerőltető nappal ellentétben a mai egy kényelmesebb, hótalpas túra a végtelen jégmezőn. A jégmező mentén túrázunk el a Marconi-hegy északi végéig, ahonnan a jég ellaposodik, bár még mindig vannak gleccserhasadékok, amelyeken át kell jutnunk. Délre tartunk egy olyan területen, amelyet mind Argentína, mind a szomszédos Chile a magáénak vall, így akár egy chiléből indult expedíció csapatával is összefuthatunk.

Úti célunk Patagónia egyik legszebb fekvésű vadkempingje a Circo Los Altares gleccser hómezőjén, 1350 méteren, a Cerro Torre nyugati falának lábánál. Mint a neve is mutatja, a Circo de los Altares egy “oltárokkal” azaz a tegnapról már jól ismert magas csúcsokkal határolt, kör alakú jégáram. 3. táborhelyünktől szépen látszik a Fitz Roynál is magasabb és nagyobb Cordón Mariano Moreno (3462 m) és a Cerro Torre (3128 m), amelynek felénk néző, nehéz oldalát először 1974-ben mászta meg az olasz Dolomitokból származó hegymászó csapat, a Lecco Spiders. (szállás: sátor)

Túra: táv 14 km, szint fel 250 m, 7 óra

Ma dél felé haladunk tovább a Viedma-gleccser felső szakaszán, a csapadékos évszaktól függően több-kevesebb hasadékon átkelve, majd az Adela-hegységből érkező hatalmas gleccserek oldalmorénáin keresztül elhagyjuk a jégmezőt. Elhaladunk a Laguna de los Esquies bivak mellett és a híres olasz hegymászó, Casimiro Ferrari által 1974-ben használt bivak-ig gyalogolunk, ahol a végeláthatatlan morénán felállítjuk 4. táborhelyünket (1100 m). Rossz időjárás esetén továbbutazunk a Paso del Viento menedékházba. (szállás: sátor)

Túra: táv 12 km, szint fel 400 m, le 850 m, 7 óra

Reggel 2-3 órán keresztül felfelé kapaszkodunk a Paso del Viento, azaz Szeles-hágóra (1428 m). A fáradtságért a gigantikus Viedma-gleccserre – Los Glacieres Nemzeti Park legnagyobbikára – nyíló kilátás kárpótol bennünket. Ezzel búcsút veszünk a hatalmas dél patagóniai jégmezőtől és megkezdjük ereszkedésünket a Tunel-folyó völgyébe, útközben keresztezve a Tunel-gleccser alsó szakaszát. Egy órával az 5. tábor előtt át kell gázolnunk a Tunel folyón; ha a folyó túl magasan van, egy úgynevezett tiroli kötélen kell átkelnünk. Utolsó táborunkat egy örökzöld bükkerdőben, a Toro-tó keleti oldalán állítjuk fel (650 m).(szállás: sátor)

Túra: táv 10 km, szint fel 350 m, le 550 m, 6 óra

Utolsó táborhelyünket és a kis Toro-tavat magunk mögött hagyva, élményekkel tele túrázunk a Pliegue Tumbado hegyeknél, majd utunk változatos biotópokon vezet keresztül, ahol egymást váltják a patagóniai füves sztyeppék, a mocsaras területek és a Lenga-bükk erdei. 80 kilométeres túránk a nemzeti park határát jelentő vadőr állomásnál ér véget, ahonnan visszautazunk El Chaltén kisvárosba. (szállás: vendégház)

A túra nehézsége és a jégmező kiszámíthatatlan, szeles időjárása miatt két biztonsági nappal számolunk.

Reggel El Calafatéba utazunk, ahonnan Argentína fővárosába repülünk. Buenos Airesből az esti órákban kezdjük meg a hazafelé tartó utazásunkat. (ellátás: reggeli)