A természet csodái a Galápagos-szigeteken – 1. rész

Galápagos-szigetek a Dél-amerikai kontinenstől 1000 km-re nyugatra, az egyenlítő mentén helyezkednek el. A 14 nagyobb és a mintegy 40 kisebb szigetből álló 7900 km2 terület biológiai értéke felbecsülhetetlen. A növények 40 %-a, a hüllők 86 %-a, a madarak 75 %-a bennszülött faj. A bazalt vulkánokon kialakult szigetek önálló fauna tartományt és önálló flóraterületet képeznek. A szigorúan védett természeti terület egyike a világ legérintetlenebb ökoszisztémáinak, ahol saját szemünkkel figyelhetjük meg az evolúció működését.

Semmi kétség nem fér hozzá, hogy Galápagos legismertebb lakója az óriásteknős. A Santa Cruz-szigeten pedig minden erről a lassú, nehéz teremtményről szól.
A Charles Darwin Kutatóállomás egyben a Galápagosi Nemzeti Park Igazgatóságának központja is. A központból irányítják a szigeteken folyó tudományos kutatásokat, itt koordinálják ennek a különleges helynek a megóvásáért tett erőfeszítéseket. A központ számos izgalmas kiállításnak és bemutatónak ad helyet, de a legnagyobb élményt valószínűleg a sikeres óriásteknős tenyészprogram megismerése nyújtja. Nem csak élő példányokkal találkozhatunk, hanem „megismerhetjük” a híres Magányos George-ot is (a Pinta alfaj utolsó ismert képviselőjét, aki 2012 júniusában távozott az élők sorából, sajnos utód nélkül).

A Santa Cruz mezőgazdasági zónájában található sáros pocsolyák, félig nyitott legelők és scalesia-erdők kedvelt lakó- és párzóhelyei a teknősöknek. A teknősök hosszú életüket nyugalmas csendességben töltik, egy-egy figyelmeztető sziszegés vagy a párzási időben felhangzó éles kiáltás kivételével nem sok hangot adnak ki magukból. A párzási időszak az év első felére esik, a nőstények ezután elhagyják a mocsárvidéket és lemennek egészen a homokos parthoz lerakni tojásaikat. 2016-ben a vadon élő óriásteknősök számát 32 000-re becsülték. Közülük legtöbben az Isabela-sziget szigorúan védett területein élnek.

A tengeri csikó alakú Isabela-sziget különlegessége, hogy olyan, mintha az evolúció minden rekordot itt akarna megdönteni. Puerto Villamil fehérhomokos partján sokkal több tengeri iguána és vörös tarisznyarák tanyázik, mint ember. A part mögött található Galápagos legnagyobb sósvízű lagúnája, ami számos vízimadárnak és telelő vándormadárnak nyújt menedéket, ráadásul a szigetcsoport legnagyobb karibi flamingókolóniája is itt fészkel.

Az Arnaldo Tupiza Teknőstenyésztő Központban többszáz Galápagosi óriásteknős él. A védtelen kicsik nem is emlékeztetnek hatalmas szüleikre, apróbbak, mint egy emberi tenyér. A programot a veszélyeztetett populációk védelmében indították.

A XVI. században még a szinte hihetetlennek hangzó 250 000 példányt számláló galápagosi óriásteknősök populációja az 1970-es évekre 3000-re csökkent. A jó hír azonban az, hogy a programok sikeresnek bizonyulnak és indulásuk óta több fajt is megmentettek már a kihalástól.

A központnak saját botanikus kertje is van, ahol nemcsak az őshonos növényekkel ismerkedhetünk meg, de jónéhány énekesmadárral is, például aranyos lombjáróval, Darwin-pinttyel, rubinfejű tirannusszal vagy galápagosi királygébiccsel. A karibi flamingók természetesen innen sem hiányozhatnak, de akár a messzi Kanadából vagy Alaszkából érkező vándormadarakkal is találkozhatunk.

A tápanyagban gazdag Cromwell-áramlatnak köszönhetően Isabela nyugati partvidéke mágnesként vonzza mind a tengeri élővilágot mind pedig a madarakat. A Moreno Point egykor élettelen lávamezői ma tele vannak dagálytócsákkal és lagúnákkal. A láva kaktuszok mellett két újabb pionír faj is képviselteti magát, melyek közül az egyik, a sövénykutyatej akár 7 méter magasra is megnő. Az oázisokban gyékény, sziksófű és magrove bokrok nőnek, a festővászonért kiáltó képet karibi flamingók egészítik ki. A pionír növények megállíthatatlanul formálják át az egykor kietlen vulkáni tájat, mindaddig, amíg a Sierra Negra vulkán nem dönt úgy, hogy újabb lávaréteget terít szét.

Az Isabela-szigeten található Vicente Roca csendes öblében két barlangot is találunk, de ami valóban lenyűgöző, az óceán élővilága: csikóhalak, tengeri teknősök, ráják, gömbhalak, bizarr, de csodálatos holdhalak, pingvinek, kéklábú és álarcos szulák csapatai fogadják az idelátogatót.

Charles Darwin Galápagoson töltött idejének nagy részében a James-öbölben tartózkodott, míg a Beagle tovább folytatta a szigetcsoport felderítését. Az Espumilla Beach fahéjszínű homokja kedvelt tojásrakó hely a teknősök körében. A James-öböl igazi drágakő: Puerto Egas csipkézett partvonala, a medvefókák barlangjai és a Bucaneer’s Cove kristálytiszta vize olyan, akár egy film egzotikus díszlete.