Kailash kora – Zarándoklat Tibet szent hegyén
A hó ékköve
A Mount Kailash, tibeti nyelven Kang Rinpoche vagyis „A hó ékköve” Tibet legszentebb hegycsúcsa. A Ngari prefektúra nyugati csücskében emelkedő hegy Lhászától mintegy 1200 kilométerre, Ázsia négy legjelentősebb folyójának, az Indusnak, a Brahmaputrának, a Szutlezsnek és a Gangeszt tápláló Karnalinak az eredetvidékén emelkedik. 6714 méteres magasságával ugyan nem tartozik a Himalája óriásai közé, de nincs a Kailashnál szentebb hegy Tibetben.
A hegyet több millióan tisztelik szentként: a hindiuizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus és a tibeti ősvallás a bön követői. Évről-évre buddhisták és hinduk ezrei járják végig a 46 kilométeres zarándokutat a hegy körül.
Ázsia-szerte ismert egy Meru nevű szent hegy, amit világtengelyként, az univerzum középpontjaként vagy éppen a mennyekbe vezető lépcsőként aposztrofálnak. Idővel Meru és a Kailash hegy egybeolvadt a hívek tudatában. A hindu vallás követői szerint a hegy Siva lakhelye, látványa megszabadít minden bűntől és védelmet nyújt az ártószellemek ellen.
A buddhisták Kailasht a tantrikus meditációs istenséggel Demcsoggal és párjával, Dordzse Pagmóval azonosítják, de Tibet leghíresebb költőjének és jógijának, Milarepának is ez a hegy az elsődleges lakhelye.
A XI.-XII. században élt Milarepa ezen a hegyen küzdött meg Naro Bön-csunggal, a bön vallás papjával.
A legenda szerint egyik pap sem tudott felülemelkedni a másikon. Utolsó próbatételként azt találták ki, hogy megnézik, melyikőjük jut fel elsőként a hegytetőre. Naro Bön-csung felpattant egy varázsdobra és azonnal nekivágott a hegycsúcsra vezető útnak, míg Milarepa meditálni kezdett, majd a napsugarakat meglovagolva könnyedén utolérte a bön papot. A tibetiek úgy tartják, hogy Milarepa letaszította Naro Bön-csungot a hegy déli oldaláról. A bön pap zuhanása hatalmas hasadékot vágott a hegyoldalba, ami a mai napig látható. Milarepa nem tiltotta meg a bön követőinek a hegy körüli zarándoklatot, de kikötötte, hogy csakis az óramutató járásával ellentétes irányban járhatják körül a hegyet. A bön vallás hívei a mai napig így tesznek.
A Kailash-kora (a szent hegy körbekerülése) fontos zarándokút minden tibeti életében. A buddhisták szerint aki egyszer körbejárja a Kailasht az megszabadul a mostani élete minden bűnétől, aki tizenháromszor teljesíti a zarándoklatot az a következő életében megvilágosodik, míg az, aki 108 alkalommal kerüli meg a hegyet azonnal megvilágosodottá válik.
Saga Dawa Fesztivál
A Saga Dawa arról a napról emlékezik meg, amikor Sakyamuni (Buddha) megvilágosodott. A fesztivál legfontosabb momentuma a híres oszlop, a „Tarboche zászlórúd” cseréje. A zászlórudat minden évben leeresztik, megáldják majd újra felállítják. Az újra felállított oszlop dőlésiránya dönti el, hogy a következő év áldott vagy átkozott lesz-e. A zászlórúdnak egyenesen kell állnia különben szerencsétlenséget hozna Tibetre. A teljes ceremóniát egy láma (buddhista tanító) vezeti. A szertartást a helyiek és az idelátogatók egyaránt csodálattal vegyes áhítattal szemlélik. A Saga Dawa idején világ minden részéről érkeznek érkeznek zarándokok a Kailas-hoz, hogy részesei legyenek a fesztiválnak és rátűzhessék a „Tarboche zászlórúdra” imazászlóikat.
Lhászából a Kailash-hoz
Tibet fővárosából jó minőségű betonút vezet a Tibeti-fennsíkon keresztül nyugat felé, a Himalája legvadabb tájain keresztül utazunk Lhászától a Kailash-hegyig. A Friendship Highway Ázsia egyik legszebb autóútja. A 800 kilométeren át húzódó főút a világ legmagasabb hegycsúcsai, kristálytiszta vízű tavak, folyók, gleccserek és legelők mellett vezet el minket a modern fővárosból a Himalájába, ahol egy kicsit megtapasztalhatjuk azt, milyen is lehetett az ősi Tibet.
A Kailash-túra megkezdése előtt fontos hozzászoktatni a szervezetünket a magaslati levegőhöz, így érdemes 3 éjszakát Lhászában, egyet Gyantséban, legalább egyet Shigatséban és további 4-5 éjszakát a Shigatse-Darchen útvonal településein eltölteni. Mindenképpen elég időt kell hagynunk a szervezetünknek arra, hogy alkalmazkodjon a magassághoz. Évente 8-10 áldozatot szed a Kailash magaslati levegője!
A Tibeti Autonóm Területre csak szervezett utak keretében juthatnak el külföldiek. Számos engedélyre van szükség a beutazáshoz, de elvárás a hivatásos sofőr és kínai idegenvezető alkalmazása is. A szabály alól nincs kivétel, még akkor sem, ha időről-időre felbukkannak olyan történetek az az interneten, hogy valakinek sikerült valahogy eljutnia a Kailash-hegyhez egyedül (nem szervezett túra keretében). Külföldiként jelenleg csak utazási irodák szervezésében léphetünk be a Tibeti Autonóm Területre.
A Kailash-hegyhez szóló utazási engedélyek megszerzése akár négy hétbe is beletelhet, ezért legalább nyolc héttel a tervezett indulás előtt fel kell venni a kapcsolatot egy tibeti utazási irodával, hogy biztosan időben megérkezzenek az utazáshoz szükséges papírok.
A tibeti út az otthon megszokottól nagyon eltérő környezetbe kalauzolja el az utazót. Vannak helyek, ahol a szállás szerény, az ételek egyszerűek és nem, vagy keveset beszélnek angolul. A Tibeti Turisztikai Hivatal előírása szerint Lhászát elhagyva csak engedéllyel rendelkező vezetővel lehet az tartományban utazni. Kevés olyan hely és helyzet van, amikor elszakadhatunk az idegenvezetőtől, úgyhogy türelemre és humorérzékre mindenképpen szükségünk van ha.
Ha felkészülünk minderre, akkor csodás élménnyel lehetünk gazdagabbak. Buddhista kolostorok, a Himalája hófödte csúcsai, színes imazászlókkal díszített hágók és a kék minden árnyalatában csillogó, kristálytiszta tavak. A rejtélyek és varázslat földje, zord ugyanakkor kimondhatatlanul gyönyörű táj – Tibet egy másik világ!